Fehérgyarmat Város Honlapja

A földbe csapódott szombaton Lech Kaczyński lengyel eln

ök repülője Oroszországban. Az államfő és
kísérete Szmolenszkbe tartott, hogy a közeli katinyi (Katyn) erdőben tisztelegjen az 1940-ben a szovjetek által kivégzett több ezer lengyel emléke előtt. A gép mind a 97 utasa meghalt, az elnök, a felesége, a lengyel politikai vezetés és a hadsereg irányítóinak jelentős része.

A katyni tömegmészárlás a XX. század egyik legbrutálisabb politikai gyilkosságsorozata, amelynek mintegy 22 ezer lengyel állampolgár esett áldozatául. A sok ezer katonatiszten kívül az oroszok megöltek 760 orvost, 1040 tanárt és több mint 100 jogászt is.

A kiállítás segítségével megérthető a lengyel tragédia, amely máig ható fájdalmat jelent a lengyelek százezreinek. A tárlat rendezői számos fotó és dokumentum segítségével igyekeznek bemutatni, hogy miként történt, történhetett meg a gyilkos ösztönök tombolása.

1940-ben a Szovjetunió belügyi népbiztosa, Berija elkészítette Sztálinnak szánt indítványát, mely 14700 lengyel katonatiszt és 11000 állampolgár legyilkolásáról szólt. Március 5-én mindketten szignálták a dokumentumot. A lengyel állampolgárok legyilkolása 1940. április 3-án kezdődött és egész májusban tartott, a börtönökben 1940 őszéig gyilkoltak.

Gyalog, marhavagonokban vagy teherautókon vitték el az áldozatokat a gyilkosságok színhelyeire, ahol a fiatalabb, erősebb tiszteknek a fejükre húzták katonai kabátjukat, kezüket pedig szovjet gyártmányú, egyenlő hosszúságúra darabolt kötelekkel kötötték hátra. A foglyokat a gyilkosságok előtt még beoltották hastífusz és kolera ellen, egyes elképzelések szerint azért, hogy elhitessék velük, nyugatra mennek.

A kivégzések "halállisták" alapján történtek, a foglyokat egyenként végezték ki, maroklőfegyverrel tarkón lőtték őket.

A vérengzéseknek több magyar vonatkozása is volt. Korompay Emánuel tartalékos százados, a Varsói Egyetem magyar lektora is ott vesztette életét. Ő szerkesztette az első lengyel-magyar szótárt. A második világháború kitörésekor Korompayt tartalékos lengyel századosként mozgósították és a keleti határvidéken esett szovjet fogságba, és végül Harkovban lőtték tömegsírba.

A szintén magyar Orsós Ferenc patológus részt vett a tömegsírok vizsgálatában. A katyni jegyzőkönyv aláírásáért háborús bűnössé nyilvánították, és halálra ítélték, de végül nem végezték ki.

A szabad világ politikai okokból elhallgatta a szovjet csapatok cselekedeteit, azonban az amerikai és angol titkosszolgálat már 1943-ban tudta a valódi elkövetők személyét. A katyni bűntettet a Szovjetunió legfelsőbb állami és pártvezetőinek utasítására hajtották végre egy olyan ország polgárain, amely jogilag nem is állt háborús viszonyban a Szovjetunióval. A tömeggyilkosság ügye a nürnbergi per napirendjére is felkerült, de a szovjetek ott is a németeket vádolták a tömeggyilkosság elkövetésével.