A Fehérgyarmati Református Egyházközség Honlapja

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

(Róma 8,14)

Ha bennem vagy, mindig szelíd vagyok.
Ha bennem vagy, másnak békét adok.
Ha bennem vagy, csak jóra gondolok.
Ha bennem vagy, tenni csak jót tudok.

Ha bennem vagy, várom a szavadat.
Ha bennem vagy, tudom a célomat.
Ha bennem vagy, szánom a kínokat.
Ha bennem vagy, élem a sorsokat.

Ha bennem vagy, jöhetnek viharok
Ha bennem vagy, oly vakmerő vagyok.
Ha bennem vagy, teszek és segítek.
Ha bennem vagy, mindenkit szeretek.

Ha bennem vagy, tűzzé változom.
Ha bennem vagy, érzem, mi a szeretet.

Isten Lelke vigye ezt végbe benned!
Áldott Pünkösdöt!

Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
                                (Máté 6,25-26)

Egy filmben a megöregedett szereplő egy hideg, fűtetlen szobában a kifizetetlen számlák között haldoklik. Egyszer azonban bejön a postás, s átnyújtja neki azt a levelet, melyben felszólítják, hogy 25 évnyi várakozás után végre legyen szíves felvenni 120 milliós örökségét. Gazdag volt, szinte mérhetetlenül gazdag. Erről azonban nem tudott. Úgy élt, mintha szegény lett volna. A vagyon az emberen kívül van, mégis mennyire számít az, hogy tudatában van-e az ember a gazdagságának, vagy sem. Jézus olyan egyszerűen megfogalmazza a mi gazdagságunkat. Az egyszerű dolgok is naggyá válnak a szeretet által. Nézzétek az égi madarakat, vegyétek észre őket, hogy milyen csodálatosan élnek. Egyszerű, ám mégis szabad életet élnek, mindenük megvan, ami szükséges. Mert az Atya gondot visel róluk. Nem többet érünk mi ezeknél a mi Istenünk szemében? Érzed ebben az egyszerű életben is azt a szeretetet, amely többé teszi az életet pusztán tápláléknál és ruházatnál? Mid hiányzik, amire igazán szükséged volna? Mivel tartozik neked az élet? Sorolhatnád tárgyszerűen, de nem viselt eddig is gondot rád a te mennyei Atyád? Jézus úgy beszél minden ember életéről, mint egy magajándékozott, gazdag életről. Mert az élettől, annak lehetőségétől nem fosztott meg soha a te Istened, és még ezen túl mennyi mindent adott, ami több volt, mint eledel mag ruházat a te számodra. És ezt mindazért, mert szeret téged az Isten. Csak sokan ennek nincsenek tudatában. Úgy élnek sokan, mintha elszegényedett emberek volnának, kárhoztatva életüket vagy másokat. Pedig az egyszerű élet is, ha tudatában van az őt körülvevő nagy szeretetnek, akkor gazdaggá válik. De csak akkor, ha a te számodra is több az élet, mint étel és ruházat, amely miatt hajtod magad. Mert ha csak az számít, akkor akármid van, soha nem lesz elég. De az Atya szeretetét érezve, annak tudatában élve, hogy mindennél többet ér az életünk neki, minden olyan egyszerűvé és boldoggá válik. Mert a szeretet az egyszerűt is nagy dologgá teszi. Csak nézzétek az égi madarakat, és gondolkodjatok el ezen.

„Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. – mondja Jézus.”

                                    (János 15,5)

Aki önmagát keresi, elveszti magát.
Aki hasonlítgat, elégedetlen lesz.
Aki követelődzik, azt mellőzni fogják.
Aki irigy, azt kerülik.
Aki a mulandókra épít, semmit sem nyer.

DE:

Aki ad, az kap.
Aki magát megalázza, azt felmagasztalják.
Aki hálás, megelégedettséget arat.
Aki megbocsátja a sértéseket, szabaddá lesz.
Aki a gondjait ISTENRE veti, nyugalomra lel.
Aki számol az ÚRRAL, csodákat él át.
Aki szeret, a világosságban marad.

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért…”

                                    (1Timóteus 2,5-6)

Sokféle betegség van - de csak egy egészség
Sokféle gyógymód - de csak egy hatásos
Sokféle vércsoport - de csak egy ment meg
Sokféle rokon van - de csak egy édesanya és édesapa
Sokféle variáció van - de csak egy érvényes kombináció
Sokféle szám és betű van - de csak egy érvényes jelszó
Sokféle ember van - de belőled csak egy
Sokféle ujjlenyomat van - de csak egy tartozik mindenkihez
Sokféle élet van - de csak egy életünk
Sokféle ország van - de csak egy haza
Sokféle bálvány van - de csak egy igaz Isten
Sokféle út van - de csak egy visz az életre
Sokféle szükség van - de csak egy a szükséges igazán.

Mindig csak egy. Nincs más. Istent sem lehet megismerni, hozzá eljutni, csak Jézus Krisztus által. Ő mondta magáról, hogy ő az út és egyben az ajtó az Atyához, az Istenhez. Jézus mellett sincs senkinek és semminek helye, akármilyen szent vagy csodálatos is legyen. Amit ő tesz, az teljesen tökéletes, társra, más közvetítőre neki nincs szüksége. Jézus melletted akar állni, hogy egyedül vezessen el téged az életre, az igaz életre, amelyből szintén csak egy van. Ha Jézust keresed, ő neked meg is adja az egyetlent.

Jézus így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjaidat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!
                                (János 20,27)

Hiszem, ha látom – mondják sokan. Ma azonban az emberek már azt sem hiszik el, amit a saját szemükkel látnak. Ami manapság Magyarországon megtörténhet, azt ha saját szemünkkel nem látnánk, lehetséges, hogy el se hinnénk – Már pedig ilyen nincs, nem létezhet! A feltámadás és az örök élet is sokakban ilyen elfogadhatatlan, megérthetetlen valamit jelent, amire nincs látható bizonyíték, senki sem találkozott még elhunyt, de feltámadt szeretteivel, akivel ez megtörténhetett, csak az egyház tanítja ezt, mert a Biblia ezt mondja számukra. Ha a halál megrázza az embereket, akkor próbálkozna valahogy megkapaszkodni egy bizonytalan érzésben, hogy lennie kell túlvilágnak, halál utáni életnek, mert lehetetlen érzés azt elfogadni vége, nincs tovább, csakhogy elképzelésekben, sejtelmekben, ingatag gondolatokban keresnek támaszt erőtlenségeikben. Tamás, Jézus egyik tanítványa nem volt ott Húsvét estéjén, amikor a többi tanítványnak megjelent a feltámadt Úr Jézus. Amikor erről később a többiek beszéltek neki, teljesen hitetlenül, értetlenül állt, neki a szavak önmagukban nem voltak bizonyítékok. Ő megdönthetetlen módon látni akart. Neki ne beszéljenek csakúgy erről-arról, bizonyítsák be. Ezt azonban a többi közül senki sem képes. Ha kételkedünk a feltámadásban és az örök életben, annak bizonyos voltában, abban, hogyan és miképpen történhet ez, milyen lesz az örök élet, akkor akármelyik mai tanítványát kérdezzük Jézusnak, egyik sem tud megdönthetetlen bizonyítékokkal előállni. De a feltámadott Úr Jézus kész megbizonyítani ezt a csodát Tamás számára. Nyolc nap múlva újból megjelenik, amikor Tamással is találkozhat, és neki mondja: Nyújtsd ki kezedet, érints meg, és lásd, hogy valóban én vagyok, nem a szellemem, lelkem. Én élek, mert legyőztem a halált. Jézus neked tesz bizonyságot erről, Ő érteti meg veled ezt a csodát. Nyújtsd ki a kezed imádságra, és beszélj neki kérdéseidről, kétségeidről! Nyújtsd ki a kezed az Isten szava után, és keresd a Szentírásban az Ő ígéreteit, olvasd és forgasd! Nézz utána a bizonyságtételének erejére, és lásd, milyen erővel munkálkodik Jézus ma is! Tedd magadat nyitottá előtte! Gyerünk, cselekedj azért, ha bizonyítékokat akarsz! Ha igaz szívvel teszed, ha valóban bizonyságot keresel a magad számára, a feltámadott Úr meg is jelenik életedben, hogy ne légy hitetlen, folytan keresgélő, hanem hívő. Legyen bizonyságod: Van feltámadás és örök élet, mert Jézus, az én Uram feltámadt, és hiszem, hogy én is feltámadok az örök életre, mert ő az én Megváltóm! Én már tudom ezt. Boldog leszel, ha testileg ezt nem is látod, de belül mégis mindent megismerve hiszel. ÁLDOTT HÚSVÉTOT!

„Ne féljetek! …mert feltámadt, amint megmondta.”     (Máté 28,5-6)

KEGYELEMMEL TELJES,
ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET
Kívánunk
minden Testvérünknek!

                a Református Egyházközség Elnöksége

„A Lelket ne oltsátok ki!”
(1Thesszalonika 5,19)

Egy koncentrációs táborban élt egy rab, aki nem félt. Szabad volt. Egyszer kiállt a tábor közepére, énekelni és gitározni kezdett. Óriási tömeg gyűlt köré, hogy hallgassák, és a zene hangjai belőlük is elvette a félelmet. Ezt látván, a tábor vezetősége megtiltotta a rabnak, hogy énekeljen. Másnap azonban ugyanúgy énekelt és gitározott. Erre levágták ujjait. De másnap, amennyire vérző ujjai megengedték, ismét gitározott és énekelt társai örömére. Az örök erre elvették és eltörték gitárját. A következő napon a férfi énekelt, s olyan csodálatosan énekelt, szívből jövően, hogy a többi rab szíve is tiszta és töretlen lett, mint társuké. A feldühödött őrök erre kivágták a nyelvét. A férfi másnap ismét kiállt a tábor közepére, és valami hangtalan zenére, amit csak ő hallott, táncolni kezdett. Kevés idő múltán egymás kezét fogva táncolt minden meggyötört, megalázott, megvert ember a tábor udvarán, miközben az őrök lába földbe gyökerezett a csodálkozástól és tehetetlenségtől.

A lelket hagyhatjuk kioltani magunkból, amikor meghajlunk minden erőszakoskodó, testi és fölöttes hatalomnak, hogy mentsük életünket, vagy a zsíros kenyerünket. De haszonért önként is eladjuk lelkünket, méghozzá nagyon olcsón kiárusítjuk magunkat. Ha eloltja az ember a szeretet lelkületét, a hazaszeretetet érzését, a másikért érett felelősséget, a lelkiismeret hangját, akkor egy senki lesz belőle. Ahogyan a lelket megoltva egy kisemmizett nemzetté tették az elmúlt években a magyarságot. És ahogyan darabjaira hullott társadalmunk és közösségeink, mert nincs már lelkület bennünk. De ahol a lélek erős, ott bár minden elvehetnek, de az embert megtörni nem lehet. Az erős lélek előtt pedig előbb-utóbb az ellene támadó fog megtörni, meghajolni. Az erős lélek csodákra képes. Csak az maradandó, amely lélekből épült, s amelyet lelkek összhangja tart egybe! Mégpedig jó lélekből. Mert van gonosz lelkület is.
Hát figyelj oda, milyen lelkület, vagy lelkiismeretlenség lakozik benned!

„Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal; a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.” (Márk 4,26-28)

Úgy érezzük, mikor Isten igéjét hallgatjuk, hogy mi csak átadjuk magunkat az élő Isten tanításának, csak odafigyelünk szavára, és valahogyan magával ragadó módon csodálatos dolgok mennek végbe bennünk. Más érzéssel térünk be, és egészen más érzéssel megyünk ismét vissza hétköznapjainkba.
Onnantól kezdve, hogy tisztán és őszintén átadjuk magunkat az Úr hirdetett szavának, belehull a szívbe, mint jól elkészített szántóföldbe a mag, segítségünk nélkül, anélkül, hogy bármivel elősegítenénk, változás megy végbe szívünkben, gondolatainkban, érzéseinkben. Belehull a mag lelkünkbe, beengedjük Isten éltető szavát, és magától elvégzi bennünk a változás. Ez a változás pedig növekedést jelent.
Megnövekednek azok az életet jelentő dolgok, amelyek Isten szava nélkül nem sarjadnának ki bennünk. Szépen lassan kisarjad, megerősödik a lelki békesség, az igazlátás és igazságérzet, reménység mindenekkel szemben, az élet igazi értékekhez való igazodásának vágya, a jóhoz való ragaszkodás, Isten erejének megtapasztalása. Mindezt magától megtermi az, ha hűségesen hallgatjuk isten szavát. S a hit, amelyre olyan nagyon szüksége van az embereknek, az igaz hit és nem a hamis, csaló hitegetés, erőtlen vágyódás, ami után kapkodnak sokan, az igaz hit is hallásból van.
Aki hallja, aki befogadja, mint magot a szántóföld, abban hit növekedhet, és gyümölcsözővé teszi az életét. Csak hallgatni kell, nem egyszer, nem kétszer, mert ez egy folyamat, amely előbb csak kisarjad, lassan erősödik, de végül mindent kárpótlóan csodálatossá teszi életünket. Akinek van füle, hallja meg ezt is!

„…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
(2 Korinthus 3,17)

Hol van az Úristen Lelke? Amióta megtörtént a pünkösdi esemény, azóta azokban, akik hisznek Jézus Krisztusban, mert számukra Ő a Megváltó. Az Istent követőkben van. Azaz Isten Szentlelke az emberben munkálkodik. Ebben a világban nem találjuk meg másban, csak önmagunkban vagy másokban érezhetjük az ő jelenlétét. Isten nekünk még Lelkéből is ad! Önmagát adja! És ez az Ő irántunk való tiszta indulatát jelenti, jelzi, hogy mennyire fontos számára személyünk, ha ezt is képes megtenni velünk. Mert erre senki sem kötelezi. A szabadságot is lelkünkben kell keresni és megtalálni, mert ahol az Úr Lelke, csak ott lehet szabadság. Lehet annál nagyobb szabadság, mint amit a jól működő demokráciában élvezhet az ember, ahol messzemenő jogokat élvezhet? Az igazi szabadság mást takar, olyat, amely belül érvényesül. Félelmek nélküliséget, a körülményektől független örömet, biztos reményeket, rossztól, szenvedélyektől, bűnös gondolatoktól, érzésektől és indulatoktól való megtartóztatást, jóra való hajlandóságot jelent. Nem az a szabad ember, aki valamit megtehet, mert nem korlátozzák őt cselekedetében, hanem aki képes jót tenni, mert semmi nem tudja rávinni a rosszra, és azt belülről indíttatva véghezvinni. Ez nem jogokból és törvényekből fakad, hanem Isten Lelkének bennünk való munkálkodása által. Nélküle ez nem történik meg a mi lelkünkben. Ahol Isten Lelke van, ott igen. Ahol Isten Lelke munkálkodik, ott az ember Jézus Krisztusban a mindenség Urát látja. Úgy tekinti a világra és a földi életre, ahol ő uralkodik. Ezért tudja, hogy jót tenni nem fölösleges, mégha ezért viszonzásul más kap, vagy semmit sem, mert Jézus megfizet az embereknek cselekedeteik szerint. Félelem nélkül és reménykedve élhet és teheti jót, ahogyan Jézus is tette, mert jutalma bőséges lesz. Hát ez is a szabadsághoz tartozik, amikor biztos tudattal tekinthetek előre életem felől. Isten ezt plántálja belénk Szentlelke által. Más látást az életről és más indulatot a lelkünkben. Ez nem egy különleges adomány, amely csak bizonyos emberek illet meg, hanem mindenki számára felkínált szabadság. Ehhez csak befogadó készséged kell. Isten adja a Szentlelkét, de abban szabad vagy, hogy elfogadod-e, mert igazi szabadságban akarsz élni, vagy elutasítod. Pünkösd ünepén Isten újból Szentlelkét akarja adni nekünk, csakis értünk. Szabad döntésed van. De a szabadságodról döntesz. Ahol Isten Lelke van, csak ott van szabadság!

„Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked.”

(Lukács 7,40)

Jézus személyesen megszólít egy Simon nevezetű embert, egészen sajátos mondanivalója van a számára. Nem úgy általában az emberekről, az életről, a gondokról, elbeszélve a feje fölött csak úgy akar neki valamit mondani, hanem róla, az ő életéről akar hozzá szólni. Ma nagyon sokat beszélnek, sok mondanivalót, közölnivalót hall az ember másoktól, hírekből, politikusoktól, nevelőktől, szaktanácsadóktól, „ügyeletes elvtárs” szerepében tetszelgő, magukat valakiknek tartóktól innen-onnan. De a legtöbbször az az érzésünk, hogy nem értenek meg igazán minket, mindenről beszélnek, amihez igazából semmi közöm, de kifejezetten az én gondjaimra és kérdéseimre, engem sajátos helyzetemben megértve nem tudnak hozzám szólni, nekem választ adni. Soka beszéd, és nincs látatja az életünkben, mert nem vezetnek minket megoldásokra, nem mutatnak kiutat, helyes ösvényt, amire nekem szükségem van. Ehelyett a sok értelmetlen és felesleges beszéd következtében életek mennek tönkre, jutnak zsákutcába, hánykolódnak céltalanul vagy problémáikkal küszködve, mert számukra, helyzetükben igazából nincs mondanivalója senkinek. Hiszen az emberek nem is akarják megérteni igazán a másik embert. Jézus, aki előtt ott van az életünk, mint egy nyitott könyv, aki belelát legrejtettebb gondolatainkba és indulatainkba is, minden előzetes beszélgetés hiányában odafordul egy emberhez, és azt mondja neki: Van valami mondanivalóm neked. Hozzád akarok most szólni. Rólad akarok beszélni. Nem általánosságban beszél vele, hanem amit mond Jézus, az kifejezetten neki szól. És ha a fejezetet végig olvasnánk (Lukács 7,36-50), akkor kiderülne, hogy ez a Simon mennyire megdöbbent azon, amit Jézus neki mondott. Róla mondott. Ez a Jézus ismerte őt, cselekedeteinek és gondolatainak okát, jobban, mint saját maga. Rá kellett döbbennie, hogy van valaki, aki előtt nincs rejtegetnivalóm, mert rávilágít életemre, jellememre, gondjaimra, s még a megoldást is fel tudja mutatni. Te, aki ezeket a sorokat olvasod most, rád mindez ugyanúgy igaz. Jézus tökéletesen ismer téged. Neked, számodra van mondanivalója, rólad akar veled beszélgetni. A Szentírás alapján, benne van mindaz, ami rajtad és neked segít. Adsz-e a szavára? Rajtunk is az segít, hogy megérthetjük mondanivalóját számunkra. Van, aki csak neked akar szólni…

„Vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.”

(2Péter 3,17)

Sok, magát képzettnek és nagyon okosnak tartó emberre igaz a következő szakasz, amely a 23. zsoltár átirata:

A TV az én pásztorom
nincs igényem másra!
Kényelmes fotelokban helyet készít nekem.
A hittől egyre távolabb vezet engem.
Lelkem lerombolja,
az érzékiség és az erőszak ösvényén vezet,
szerkesztői nevében.
Járjak bár a keresztény felelősség köntösében,
nem zavar meg semmi, hiszen a TV velem van,
Kábelei és távkapcsolója vígasztalnak engem.
Ellát minden jóval, világosságaim törekvéseim szerint
megkeni fejemet: humanizmussal és a törtetéssel az anyagiak felé.
Kívánságaimat színig betölti.
Garantált lustaság és nemtörődömség
fog követni engem életem minden napján.
Én a TV nézők házában lakom,
időtlen időkön át.

Mennyi megtévesztés és butítás árad folyamatosan és tudatosan ránk bizonyos nagy nézettségű csatornákról, csak azért, hogy – az ige szavai szerint – biztos meggyőződésünket elveszítsük, és úgy tudjanak megtéveszteni minket valakik, ahogyan nekik tetszik. Saját elképzeléseikből, öntudatukból, hitükből, értékeikből is kiforgatnak sokakat. Arra is rá tudják venni a megtévesztetteket, hogy saját maguk, , akár családjuk és nemzettársaik ellen forduljanak. Vigyázzatok, mert a tévelygések elsodornak mindenkit. Az embert, a családját, a jövőjét, a hazáját! Helyette ott az Isten szava, amelyet kezünkbe vehetünk, s most a Biblia évében különösen fontos, hogy az örök élet igéjével tápláljuk lelkünket. Mert azok boldogok, akik olvassák és hallgatják Isten szavát. (Jelenések 1,3)

„Minden utadon gondolj rá,
és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
(Példabeszédek 3,6)

Nem úgy van sok esetben, hogy nem ott lyukadunk ki utunk végén, ahol mi azt elgondoltuk? Vagy olyan utakat kell megtennünk, amelyről nem tudjuk, hogy végül mit eredményez a számunkra? Szeretnénk mindig könnyen kiszámítható, biztos ösvényeken járni az emberi kapcsolatainkat, munkánkat illetően, világosan kiismerni az előttünk lévő választásokban a helyes utakat. Egyszóval vágyunk arra, hogy minden biztosan haladjon előre az életünkben. De annyiszor kénytelenek vagyunk megtapasztalni azt, hogy vagy a mi vétkeinkből, rossz döntéseinkből, vagy nem várt fordulatok miatt bizony a mi útjaink nem az igazi célhoz juttatnak bennünket. Végül nem azt kapjuk, amit szeretnénk. Sokszor szenvedünk is emiatt. A bizonytalanság és a bizalmatlanság uralta hétköznapokban pedig alig ismerjük ki magunkat: hát akkor most merre is tartunk, mihez igazodjunk? Amikor az ember azt érzi, azzal szembesül, hogy az ő útja nem biztosan halad előre, az a lelkében, szívében is kárt tesz. A kisiklott vagy megrekedt, esetleg tévútra vezető életutak teljesen tönkre tehetik az embert, kifordíthatják még önmagából is. De sok példát lehetne erre felhozni. Hogyan találhat rá az ember arra az ösvényre, amely biztosan vezeti őt? Hogyan léphetünk rá mindig a helyes útra? Az Isten igéje azt mondja, bármilyen út előtt állsz, gondolj Istenre, és ő úgy vezet téged, úgy egyengeti az ösvényedet, hogy az nem zsákutcába torkollik, hanem a javadra válik. Ha Istenre gondolsz, tőle vársz útmutatást, sőt segítséget az előtted lévőkhöz, akkor mindig előrébb fogsz jutni, bármi is álljon előtted. Legtöbbször ezt nem hiszik el, ezért kuszálódik össze minden az emberek életében, hogy nem találnak kiutat, hanem belefáradnak az állandó keresgélésbe. Ha gondolsz őrá, s rábízod magad, akkor ő egyengetni fogja utadat. Egyengetni = nem egyedül kell harcolnod ösvényeid buktatói ellen, hanem az Úr simává teszi azt, ami göröngyösnek tűnik. Azaz úgy jutunk előrébb Istennel, hogy azt fogjuk tapasztalni, mintha valaki előttem járva már mindent elintézett volna, hogy gondjaim is maguktól megoldódnak. Ha Istenre hallgatsz, ilyen út áll előtted mindig. S annak az ösvénynek a célja, amelyre ő terelget: az örök élet. Hogy mostantól kezdve merre tartanak az ösvényeid, te döntesz.

„Uramnak, az Úr lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak
bekötözzem a megtört szíveket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”
                                        (Ézsaiás 61,1)

JÉZUS, TE MÁS VAGY
Te nem kárhoztattad a házasságtörő nőt,
    Akit mindnyájan elítéltek.
Te betértél a vámszedőhöz,
    Akit mindenki megvetett.
Te magadhoz hívtad a gyerekeket,
    Amikor mások elzavarták őket.
Te megbocsátottál Péternek,
    Amikor megtagadott.
Te megdicsérted az adakozó özvegyet,
    Akit mások észre sem vettek.
Te elűzted az ördögöt,
    Akire mindenki más hallgatott volna.
Te üdvösséget ígértél a latornak,
    Akit mindenki a pokolra kívánt.
Te tanítványoddá hívtad Pált,
    Akit mindenki mint üldöződet utált.
Te megvetetted a dicsősséget,
    Amikor királlyá akartak tenni.
Te szeretted a szegényeket,
    Amikor mindenki gazdag akart lenni.
Te olyanokat is meggyógyítottál,
    Akikről már mindenki lemondott.
Te hallgattál,
    Amikor mindenki vádolt, gúnyolt és ostorozott.
Te meghaltál a kereszten,
    Amikor mindenki az ünnepre készült.
Te magadra vetted a bűnt,
    Amikor ártatlanul mosták kezüket a téged vádolók.
Te feltámadtál a halálból,
    Amikor azt hitték, hogy mindennek vége.

Jézus, köszönöm, hogy te más vagy!
Kérlek segíts, hogy ebben az ünnepi készülődésben hozzád legyek hasonlóvá!
Legyek egészen más, mint eddig voltam. Ámen.

„Mindennek megszabott ideje van…”
                                (Példabeszédek 3,1)

Már teljes karácsonyi hangulatban és karácsonyi kihagyhatatlan akciókkal várják kedves vendégeiket a nagyáruházak. November elején már nyakig benne vagyunk a karácsonyi készülődésben. Hát nem lehet elég korán kezdeni. Leteltek a báli időszakok, valamivel ébren kell tartani az emberek kedvét, így majd két hónappal a nagy ünnep előtt ráhangoltatnak minket a csodálatos ünnepre. A kirakatokat ilyen élményt sugárzóan díszítik ki, hamarosan, úgy november végére már az utcáink is ilyen pompában fognak fürödni, hetekkel korábban ide varázsolják a karácsonyi hangulatot, andalító karácsonyi énekek áradatát zúdítva mindenkire, hogy az emberek addig se unatkozzanak. A többség pedig boldogon költekezik, nem számít a kiadás nagysága, mert elhiszik az oktalanok és a magukat értelmesnek tartott megvezetettek, hogy ez garantálja a karácsonyi ünnep hangulatát. Mert hát ez a szeretet! Micsoda üzlet! Mi mindent garantálunk az ünnephez, csak ne sajnáld a pénzed! Ez így meg hetekig, sőt az idő múlásával ez még gusztustalanabb lesz. És még azt hiszik, hogy nincs megvéve az ember! Mire pedig valóban eljön a karácsony ünnepe, addigra az ember már meg is unja, hiszen nem lesz különlegesebb a hangulat, színesebb az utca, a kirakat, érdekesebb az ajándék, mert ezt megelőzően is ebben teltek el a napok. Sőt, karácsonykor inkább már a szilveszteri bulira készülődnek sokan, előre tekintve arra. Mit akarok mondani ezzel? Ellopják az ünnepünket! Mindennek rendelt ideje van! És ha mi nem a maga idejében ünnepelünk, nem a kirendelt időben, amikor annak ideje van, akkor nem is érezzük az igazi értékét és ajándékát az ünnepnek, amellyel Isten meg akar ajándékozni minket. Minden arról szól, hogy elvonja az emberek figyelmét a lényegről, és ezért nagy cirkuszt csapnak, hogy elkápráztassanak minket, és elszakítsanak a lényegtől. Mindennek rendelt ideje van. Ha így ellopják a figyelmedet a lényegről, ellopják akkor ünnepedet is, és ha ez sikerül, végül ellopják a lelkedet is. És ez a céljuk. „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6,21) Ha náluk van a te kincsed, nem pedig Isten szeretetére vársz, övék lesz a szíved-lelked is. Vigyázz, mert más lelkület ez, mint a Jézust váró vágyakozás! Más lesz a fizetsége is!