Fehérgyarmati Bárdos Lajos   Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A Fehérgyarmati Bárdos Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola  Tagintézmény Penyige
Penyigei tagintézmény Elsősöknek Dokumentumok Hírek Képgaléria Általános iskola Művészeti iskola Penyigei tagintézmény Versenyek
A XIX. század végén a polgári irányú fejlődés egyik követelménye,  hogy a társadalom minden tagja rendelkezzék alapműveltséggel.  1868-ban a király szentesítette az Eötvös József által kidolgozott  népoktatási törvényt.  Ettől kezdve a törvény kötelezett minden magyarországi szülőt –  pénzbüntetés terhe mellett arra, hogy gyermekeiket 6 éves  korukban beírassa az iskolába, 12 éves korukig iskolába járassa a  teljes tanévben. Így a korábbi iskolát át kellett alakítani hatosztályos  elemi népiskolává, amint a törvény nevezte az új iskolatípust.   A penyigei iskolában egyetlen tanteremben ült az összes tanuló. Az  oktatás osztályonként felváltva folyt. Kialakult az ismeretterjesztés  önálló útja. A kötelező írás, olvasás, számolás, természetismeret,  hazai történelem és földrajz, polgári jogok és kötelességek ismeretei, testgyakorlás, éneklés mellett már Penyigén is  kezdték oktatni a magyar nyelvtant, mezgazdasági ismereteket, egészségtant, kézimunkát.  1871 nyarán a református egyházközség saját költségén iskolát és tanítói lakást épített, megfelelőbbet az előbbinél.  1921-ben új törvény született az iskolakötelezettségről, amely a tankötelezettséget 9 tanévben állapította meg, ami 6 év  elemit és 3 év továbbképző (ismétlő) népiskolát jelentett. Itt átismételték a 4.; 5.; 6. osztály anyagát. Ez heti 2 alkalommal  volt.  Az 1871-ben épült iskola időközben tönkrement. 1936-ban újat építettek tanítói lakással. Az egy tanterem mellé még egy  másik is épült ún. „kisiskola” a templom mellé. (Ezt 1971-ben útépítés miatt lebontották.)  Az 1929/30-as tanévtől 1-6. osztályos, részben osztott (I-III.; IV- VI.) iskola működik 1941-ig.  1940-ben új törvény született, amely a 6-ról 8 osztályra emelte a kötelező iskolai évek számát. Penyige községben az  iskola az 1942/43-as tanévet a nyolcosztályos, de még részben osztott modell szerint kezdte meg Református Népiskola  néven.  Minden magyar iskola életében az egyik legtragikusabb fejezetet az 1944/45-ös tanév jelentette. A bombázás, a front, a  világháború pusztítása haladt át az országon rettenetes károkat okozva emberéletben, iskolaépületben.  1945. augusztusában az új társadalmi rendszerrel új oktatási törvény lépett életbe: a korábbi népiskola és a polgári iskola  osztályai, valamint a gimnázium I-IV. osztályai helyett a 6-14 éves tanulók számára új iskolatípust kell szervezni általános  iskola elnevezéssel. Az 1945/46. évi tanévben az 5. osztály már nem elemi népiskolai, hanem általános iskolai 5. osztály  volt.  Ketten tanították a 104 tanulót az I-III. és IV-VIII. osztályok összevonásával.    A hazai iskolaügyben újabb nagy változás következett be 1948. júniusában. Új törvény született, amely kimondja az  iskolák államosítását. Ez a változás nagy törést jelentett az iskolarendszerben és az emberi lelkekben. Az iskolákat, a  nevelést, az oktatást több évszázadon át irányító egyháznak egyik napról a másikra át kellett adni mindent a világi  hatalmaknak, mely egységes irányítással tűzte zászlajára egy új pedagógiai rendszer megvalósítását. A penyigei  kisdiákok az 1948/49-es tanévet már a fehérgyarmati iskola fiókiskolájában, a Penyigei Állami Általános Fiókiskolában  kezdték az I-IV; V-VIII. osztályok összevonásában. A következő években Állami Általános Iskola Penyige lett a neve és  maradt 1965-ig.  A Kossuth u. 83. szám alatti és a Kossuth u. 95. számú 1-1 tantermes iskola szűkösnek bizonyult, ezért  szükségtantermet kellett kialakítani. Ez a Komáromi László huszárőrnagy egykori kastélyában történt, más hivatalokkal  „társbérletben”. Ez volt az „őrnagy-iskola”. A tanítás váltott műszakban folyt, délelőtt, délután. Ekkor az alsó tagozat  osztott volt, a felsőtagozat V-VI. illetve VII-VIII. összevonásban.  Ebben az időben és az ötvenes években szaktanár még nem tanított a penyigei iskolában. Már egy tanítóképzőt  végzettért is folyt a küzdelem, mert a szakos oktatás követelményeihez nem voltak meg a feltételek. Az igazgatók tudták,  hogy a tanítóképzőkben (Nyíregyháza, Kisvárda) sokoldalú, jó felkészítés folyik, ezért a gyakorlóéves (az ötödéves)  teljes feladatkört kapott. De alkalmaztak képesítés nélküli nevelőket is, ám alkalmazásukat a diploma belátható időn belül  történő megszerzéséhez kötötték.   Az oktatásnak nem csak a személyi, hanem a tárgyi feltételei is folyamatosan javultak. Igaz, hogy a padlók még  olajozottak voltak, de a kényelmetlen négyszemélyes padokat folyamatosan kétszemélyesekre cserélték. A palatábla már  csak emlék, a fagolyós számológép is lassan a házi készítésű számolópálcikák sorsára jut, mert jön a „logikai játék” meg  a „szöges tábla”.   1958-ban egy tanteremmel bővítették a Kossuth u. 83. szám alatti épületet. Ennek a falába a vályog mellé már tégla is  kerül. Ennek kicsi előszobájából egy még kisebb irodahelyiség nyílt az igazgató számára.   1960-ban egy új iskola épült a Kossuth u. 101. szám alatt. Ezt sokáig az „új iskolának” nevezték. Ennek két tágas,  nagyablakos tanterme és már „nevelői” szobája is volt.  1964. szeptember 1-jétől a penyigei iskola Körzeti Általános Iskola lett. Így kerültek a penyigei iskolába Nemesborzova  és Mánd községek felsőtagozatos tanulói. Ettől kezdve megszűntek a felsős összevont osztályok, valamennyi  tanulócsoportban önállóan folyt az oktatás. A buszjárat miatt a felsősök állandóan délelőtt, az alsósok állandóan délután  jártak. A nevelők nagy része mindkét ”műszakban” tanított.   A demográfiai hullámvölgy Penyigét is elérte, csökkent az iskoláskorúak száma, ezért az alsó tagozatban összevonást  kellett alkalmazni: az I-III, a II-IV. osztályosok alkották a két tanulócsoportot.  Az 1971-es árvíz után egy nemzetközi műút megépítése miatt le kellett bontani az 1936-ban épült templom melletti egy  tantermes iskolát. Ezért e helyett a Kossuth u. 101. számú „új iskola” végéhez toldani kellett további termeket, a fiúk és  lányok gyakorlati foglalkozás tanításának megoldására. Egyre égetőbb szükség mutatkozott egy központi épületre, ahol  minden tanulócsoport helyet kaphatna.   1973-tól a szomszédos Kömörő felső tagozata is a penyigei iskolába járt, mert módosult a közigazgatási körzethatár.  1988-ban a Penyige Községi Közös Tanács (Mánd és Kömörő) szervezésével és az állam támogatásával egy új, szép,  nagy, korszerű, kétszintes iskola építését kezdte el Penyigén mindenki örömére a több évtizedes várakozás után,  melyben végre együtt lehetett a nyolc osztály és a nevelőtestület. Ez a szép iskola a Kossuth u. 81-83. számú összevont  telken épült négy tanteremmel, tornateremmel, természettudományi előadóteremmel, műhellyel, szertárakkal, irodákkal,  tanári szobával, konyhával, ebédlővel és minden lényeges kiszolgáló egységgel. A tornateremhez öltözők, melegvizes  zuhanyzók tartoznak. A folyosókon zárt, beépített szekrények állnak rendelkezésre. A tágas előtér ünnepélyek  megtartására is alkalmas.  Annyi viszontagság után 1989. szeptember 1-jén birtokba vehette a tanulóifjúság és a tanári kar a megérdemelt modern  iskolát.   Az 1990-es rendszerváltás és az önkormányzatok megalakulása után az iskola, mint intézmény zavartalanul,  megfelelően képes volt tovább működni, a nehezülő gazdasági élet ellenére sem támadt fennakadás a törvényes bérek  kifizetésében, az üzemszerű fenntartásban.  Az 1992/93-as tanév befejezésével Kömörő az iskolakörzetből kivált, a felsős tanulók taníttatását nem Penyigén kívánta  megoldani, folytatni. Helyette Mándról az I-IV. osztály összevonású alsó tagozat jött át Penyigére az alsó osztályokhoz.  1993- ban az iskola felvette Szatmár híres szülötte, Móricz Zsigmond író nevét. Így lett Móricz Zsigmond Körzeti Általános  Iskola.  A 90-es években ismét változott - ki tudja, hányadszor az oktatási rendszer, a kiadott tanterv. Végül a pedagógusok  kapták feladatul egy új program elkészítését a Nemzeti Alaptanterv részeként. Az önkormányzat támogatásával nyelvi  labor készült, melynek bútorzatát a karbantartók, a hiányzó berendezéseket egy nyíregyházi cég készítette. A  számítógép használatának oktatásához megfelelő géppark áll rendelkezésre, melyet pályázaton nyert pénzből  fokozatosan korszerűbbre cserélnek. Egyéb korszerű technikai eszközök is segítik a tanulást: Az iskola könyvtára is  folyamatosan bővül.   Az iskolaépület külső környezetének legfontosabb része a sportudvar. Ezen sokoldalúan használható bitumenezett pálya,  füves terület, ugrógödör, különböző szerek és játékok helyezkednek el. Az udvar másik fontos része az előudvar, előkert,  a porta arca. Látványnak kellemes, tiszta, megnyugtató. A gondozott pázsit között díszbokrok, díszfák biztosítják az  esztétikai élményt és a biológiai ismeretek gyarapítását.  2004. június 30-ával Mánd Önkormányzata is megszüntette a közös iskolafenntartást, noha a gyerekek továbbra is itt  tanulnak, szüleik bizalma töretlen az iskola és az ott folyó oktató-nevelő munka iránt.   Magyarország életében történelmi jelentőségű változás következett be, miután 2004. május 1-jétől az ország teljes jogú  tagként csatlakozott az Európai Unióhoz. A célok megvalósítására létrejöttek a Többcélú Kistérségi Társulások. A társulás  feladatai között szerepel a közoktatási feladatellátás. A fehérgyarmati kistérségben a közoktatás a felsőfokú oktatás  hiányával, az intézményhálózat helyenként gazdaságtalan működtetésével, az oktatási infrastruktúra  korszerűtlenségével, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés lehetőségeinek több esetben jelentős területi különbségeivel  jellemezhető.  Sajnos, hogy az országosan is jelentkező gyermeklétszám csökkenése a községet nagyon hátrányosan érintette. Az  önálló tanulócsoportok nem érték el a törvényben előírt létszámhatárt, a társközségek is az évek során felmondták  társulásaikat. Penyige Község Önkormányzata a törvényi előírásnak megfelelően 2007. július 1-jével intézményfenntartói  társulást kötött, Fehérgyarmat város illetve Mánd község önkormányzataival. Az iskola neve Bárdos Lajos Általános  Művelődési Központ, Könyvtár és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Tagintézmény Penyige lett.  A nemzeti és társadalmi ünnepeken mindig színvonalas műsorral szerepel az iskola. A gyermekek igényeit, érdeklődését  megfelelő szakkörök, rendezvények elégítik ki. A penyigei tanulók közép-és felsőfokú iskolában is jól megállják a  helyüket. Sok pedagógus, mérnök, jogász végezte alsó iskoláit Penyigén, a sok szakmát tanult kiváló munkás mellett. A  jó eredmények eléréséért valamennyi pedagógus együttesen, következetesen munkálkodik.  Oktató-nevelő munkájuk mellett a gyermekekkel és szülőkkel karöltve azon munkálkodnak, hogy a hagyományok  ápolásával az iskolának egyéni arculatot adjanak, kialakítsák azt a jelleget, amely más iskolától megkülönbözteti.    Tagintézmény vezető Szarkáné Balogh Katalin A tantestület tagjai Juhász Gyuláné tanító Kállainé Végh Enikő  magyar, orosz Kiss József testnevelés, tanító Kissné Harbula Irma tanító Kiss Zoltánné matematika, műszaki ismeretek  Matizné Szegedi Katalin tanító Szaniszló Valéria történelem-orosz, informatika Szarkáné Molnár Mariann tanító
Copyright by Bárdos | 2014
Penyigei tagintézmény