Szívvel-lélekkel


2008. október 31-én 18.00 órakor a fehérgyarmati Református Műemlék Templomban prof. Dr. Papp Lajos világhírű szívsebész tartott előadást Szívvel-lélekkel címmel.
Amikor hallottam az előadásáról, és eldöntöttem, hogy meghallgatom, elkezdtem az interneten cikkeket olvasni róla, és megdöbbentő és örömteli volt számomra, hogy minden szavát az Istenszeretet hatja át, hiszen ebben a világban, az emberek nem, vagy csak félve beszélnek vallásosságukról, Istenről.
Személyében egy egyszerű, közvetlen, keresztény, azon belül is katolikus értékrendet valló nyugdíjas orvost ismerhettünk meg, aki emellett nagyon szerény is, hisz nem engedte, hogy megtapsoljuk, mert a Jóisten nem szereti a hangoskodást, mert csak csendben tudnak a lelkek egymáshoz szólni. A lélek pedig akkor tudja befogadni az Urat, ha békesség van körülötte – mondta. Ő nemcsak a munkájának élt szívvel, lélekkel, de ez a szív és ez a lélek minden mondatát átjárja.
Mindent kegyelemként él meg, amit az élet tartogat számára, legyen akár rossz, vagy jó, mert évek, évtizedek múlva a legrosszabbról is kiderül, hogy az Úrnak a legnagyobb kegyelme volt, amikor a legrosszabbnak vélt.  Ezért, Isten kegyelméből mindenhová elmegy, ahová meghívják. Nemcsak gyermekkorában érezte azt, hogy az Jóisten jó, hanem most felnőttkorában is.
Szívsebészként sok ezer ember életét tartotta a kezében, és ilyenkor mindig megborzongott. De nem akkor, amikor műtét közben megállította a szívet, hanem akkor, amikor elindította. Amikor pedig semmi nem használt, kezébe vette a szívet, és könyörgött Istenhez, segítsen neki. Munkája során azt tapasztalta, aki Istenben hisz, az könnyebben gyógyul.
Szomorúan kérdezte professzor úr, hányan vagyunk, akik megköszönjük a Jóistennek, hogy süt a nap, hogy kapunk levegőt, és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk a Kárpát-medencében, és ezáltal Isten egészen különleges kegyelmében részesülhetünk? Hiszen itt minden, és gazdag mértékben megvan, ami az élethez szükséges: a napfény, a föld, a víz, a levegő. Mindebből a Jóisten hihetetlen bőséggel adott nekünk – mondta.
Véleménye szerint a fehér ember valahol a francia forradalom idején elveszítette kapcsolatát Istennel, és ha nem talál vissza, földi világunk összeomlik.
Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a Jóisten minden emberrel egyéni szerződést kötött, minden ember egyéni képességeket, talentumokat kapott, és a Jóistennél azért fogunk felelni, megtettünk-e mindent azért, hogy a talentumunkat gyarapítsuk. A talentum mellett megkaptuk a keresztünket is. Mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, de nem szabad a kereszttől megszabadulni. 1975-ben egy 70 éves bácsi került be hozzájuk a klinikára infarktussal. Ez a bácsi 14 éjjel, 24 és 2 óra között meghalt, és újraélesztették. Professzor úr megkérdezte tőle: „Maga a Jóistentől 14-szer kapott lehetőséget, hogy ott maradjon nála. Miért nem maradt?” „Édes fiam! Nem maradhattam, a rózsabokrok még nincsenek megmetszve.” – mondta a bácsi. „Drága Testvéreim! Amíg feladatunk van, addig itt vagyunk, amikor bevégeztük, mehetünk. Ne siessünk! Az utolsó percig van feladatunk.” – szólt hozzánk a professzor úr.
Nemzeti érzelmei kapcsán beszélt Pio atya 1968-as üzenetéről is: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk majd nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak.”
Az előadás végén két kérdéssel fordult hozzánk: szeressük teljes szívünkből a Jóistent, és szeressük felebarátainkat is. Majd pedig kérésre elszavalta az „Az én miatyánkom” c. verset, amelyet az internet neki tulajdonít, de ezt valószínűleg egy 2003-ben meghalt papa bácsi, Kovács József írta. A professzor úr egy iregszemcsei, akkor 81 éves nénitől kapta levélben.
Szerzőtől függetlenül gyönyörű, és a viszontagságok ellenére is optimizmusra, és Istenhez való fohászkodásra szólító versről van szó, amely minden korban megállja majd a helyét, és ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Ez a vers azon versek közé tartozik, amelyet mindenkinek ismernie kell(ene).

Az én miatyánkom
          Mikor a szíved már csordúltig tele,
          Mikor nem csönget rád, soha senki se,
          Mikor sötét felhő borul életedre,
          Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
          Nézz fel a magasba, reményteljesen,
          S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

          Mikor a magányod ijesztőn rádszakad,
          Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
          Mikor körül vesz a durva szók özöne,
          Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
          Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
          Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

          Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
          Mikor elnyomásban szenved az igazság,
          Mikor szabadul a Pokol a Földre,
          Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
          Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
          S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

          Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
          Mikor életednek nem látod a hasznát,
          Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
          Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
          Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
          S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

          Mikor a "kisember" fillérekben számol,
          Mikor a drágaság az idegekben táncol,
          Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
          S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
          Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
          S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

          Mikor életedbe lassan belefáradsz,
          Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
          Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
          Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
          Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
          Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
          Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

           Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
           Munkád elismerik, lakást is szereznek,
           Mikor verítékig hajszoltad magad,
           Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
           Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
           Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
          Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

           Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
           MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
           Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
           S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
           Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
           Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
           Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
           URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
           MENTS MEG A GONOSZTÓL!
           AMEN
          UTÓHANG:
          S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
          Távozz Sátán - szűnj vihar!
          BÉKE, s CSEND legyen!

          Miért féltek kicsinyhitűek?

          BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek!
          Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
          Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
          S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Fehérgyarmat, 2008. november 1.



                                Dr. Kádár Brigitta





   A honlap fejlesztés alatt áll, a hiányosságokért elnézést kérünk!