Gyarmati
Vigasságok
Helye:
Fehérgyarmat Kossuth Park
Ideje: 2015. augusztus 14-16.
A
kétnapos
GyarmatiVigasságokelnevezésű programnak
mindig
kiszámítható időpontja van (augusztus
20-hoz
legközelebb eső szombat és vasárnap),
melynek a
résztvevőiGyarmat utónévvel rendelkező
magyar
és határon túli
települések.
A
vendég települések múltjukkal
és jelenükkel ismertetik
meg a
látogatókat: sátraikban
kiállítást tartanak, a
táncosaik a hagyományos népi
táncaikat mutatják be.
A
helyszínt a város
központjában található
csodálatos parkot
úgy rendezzük be jurtákkal és
azokban serénykedő kézművesekkel, hogy az
idelátogató vendég úgy
érezze magát, mintha egy honfoglaláskori
faluba érkezne.
Vigasságunk
állandó rendezvényei:
kirakodóvásár,
táncház, néptánc
oktatás,
csúzlizda, kézműves
gyermekjátszóház,
képkiállítás
Kürtgyarmat
Hagyományőrző Íjászegyesület
gyalog-íjász
bemutatói,
Szabó
Lovasudvar lovas-íjász bemutató,
galamb kiállítás,
működő kézműves műhelyek
(kézi
kovácsolás, fazekasság,
üveggyöngyolvasztás és
ékszer
öntés, fa-, szaru- és
csontfaragás,
valamint
esztergálás, íj és
nyílvesszőkészítés,
bőrművesség,
gyapjúmunkák (szövés,
nemezelés),
ötvösség,
goblein
kiállítás),jurtasátor
készítés és lovas
harci bemutatók.
Ahogy
őseink
főzték - alapanyag a köles -
Ökörsütés -
Honfoglalás kori ételek
kóstolása .
Sétakocsikázás
a Fehérgyarmati Lovasklub
segítségével.
|
A
MAGYAR ÖRÖKSÉG
"A
„Nyolcadik Törzs”
egyik legfontosabb célja az, hogy megőrizze és
továbbadja azt a különleges
magyar örökséget, melynek
csodálatos gazdagságával az Isten
bennünket,
magyarokat megáldott. Ez a pazar kincsestár
mindannyiunk tulajdona, és a mi
kötelességünk, hogy azt
továbbadjuk a fiataloknak, bárhol
születtek is és
növekedtek emberré. Istentől való jussuk
van hozzá. Ez az az örökség,
mely
összeköt egymással, mely
öntudatot ad és helyet biztosít
számunkra az emberi
világban.
Mi
is hát ez a magyar örökség?
Ha
felnézünk a csillagos égboltra, ott
látjuk
a Hadak Útját. Mások
Tejútnak ismerik, de mi tudjuk, hogy hun lovasok
patkója
szikrázik ott a csillagok
magasságában. Ez a mi
örökségünknek egy kicsike
gyöngyszeme.
Attila
birodalma, Csaba királyfi, honfoglaló
Árpád, Lehel, Vérbulcsú:
mindez a mi
örökségünkhöz tartozik.
A Zrínyiek, a Dobó
Katicák, a bátor harcosok és
szabadsághősök végtelen sora: a mi
örökségünk. A
vallásszabadság első
törvénybe
iktatása az emberi világban: a mi
örökségünk.
De
mindez csupán a történelmünk
kincsestára,
egy hosszú dicsőséges, tragikus
történelemé, melynek során
elvérzett nemzetünk
a Nyugat védelmében és az idegen
elnyomást lerázni igyekvő
szabadságharcosokban. A magyar lelkiség, a magyar
szellem kincsei
még ennél is gazdagabbak. Mondáink,
népmeséink páratlanul
állnak a világban, és nem
csupán évszázadokra, de
évezredekre nyúlnak vissza.
Szépséges dalaink, daliás
táncaink a magyar lélek,
a magyar szív és a magyar
érzelemvilág pompás
megnyilatkozásai.
Madách
Az ember tragédiája, Petőfi, Arany
költészete, Liszt Ferenc zenéje
és a magyar művészek, írók,
alkotók végtelen
sorának örök értékű
szellemi terméke mind a mi
örökségünk. Ismerjük,
őrizzük és
adjuk tovább ezeket a kincseket a fiataloknak, hogy ők is
büszkén vallhassák
magukat magyaroknak. Kevés nemzetett áldott meg a
Úr ilyen gyönyörű
örökséggel.
Gazdagok vagyunk. Ne fosszuk meg hát fiainkat,
unokáinkat ettől a gazdagságtól,
csupán azért, mert idegen földre vetett
a sorsunk.
Amikor
az angolok, skótok, írek, spanyolok és
más nemzetbeliek átjöttek az amerikai
földrészre, magukkal hozták
kultúrájukat,
és beépítették azt
új hazájukba. Így lett ez a
földrész olyan színes és
változatos. Osszuk meg hát velük mi is a
magunk kincseit, hogy még gazdagabb és
színesebb legyen.
A
mi
örökségünk
egyiknél sem alábbvaló.
Azonban
van egy kincsünk, ami kizárólagosan a
miénk, magyaroké, bárhol is
éljünk ezen a földön. Ez a mi
legfontosabb
örökségünk: a Nagy Titok
tudása.
Valamikor
nagyon-nagyon régen egy vándorló szent
ember hozta magával a Nagy Titkot őseink
közé, akik akkor még a szittya
pusztákon éltek, valahol a
Bajkál-tó
környékén.
Ez a vándorló szent ember pedig
magának Pál apostolnak volt a
tanítványa.
Ékírással
kőtáblába vésték őseink a
Nagy
Titkot, amit a szent embertől tanultak volt, és
táltosaik, sámánjaik féltve
őrizték azt, s annak szellemében
tanították a népet. Ennek a Nagy
Titoknak a
birtokában növekedtek gazdaggá
és hatalmassá a hunok, ennek a Nagy Titoknak a
tudásában kötött
vérszerződést a hét vezér,
foglalt hazát Árpád a
Kárpátok
medencéjében, és alapított
ezeréves országot a magyarok nemzete.
Valahol
azonban, évszázadok során, a
kőtábla
elveszett és feledésbe ment a Nagy Titok. Ma
már csak nagyon-nagyon kevesen
emlékeznek arra, hogy mit is mondott az
ékírás azon a régi
kőtáblán. Nekem egy
öreg havasi székely súgta meg,
éjnek idején a pásztortűz mellett.
Én pedig most
továbbadom, hogy mindenki tudjon róla,
Így szól a Nagy Titok:
„Kardnál,
kopjánál erősebb fegyver...
Pajzsnál,
bástyánál biztosabb
védelem...
Aranynál,
ezüstnél értékesebb kincs...
Az
egymás iránt való hűséges
szeretet.”
Ez
az elveszett
kőtábla a mi legnagyobb és legfontosabb
örökségünk."
WASS
ALBERT
(a család
hozzájárulásával)
|