Nevezetes személyek - Fehérgyarmat Város Honlapja

      

      

  
       
              

Klobusiczky Péter (1752-1843) Szatmári püspökként ő építtet- te szülővárosa templomát és jelentősen hozzájárult berendezéséhez. Tanulmányait Nagykárolyban, Kassán és Nagyszombatban folytatta, 1769-től a jezsuita rend tagja. 1774-től,.a rend feloszlatása után világi papként Kalocsán dolgozott, 1807-től szatmári püspök majd 1821-ben kalocsai érsekké nevezte ki a király. A nevezetes 1832-1836-os országgyűlésen aktívan vett részt, mint érsek a felsőház tagja volt.
        
        Kézy Mózes (1781-1831) Költő és filozófus, neves tanszerkészítő. Tanulmányait Göttingenben végezte; 1813-tól a sárospataki református főiskola tanára, haláláig. Itt jelent meg 1830-ban A fizi- kának rövid rajzolatja című munkája. Szoros barátságot tartott Kazinczy Ferenccel.
        
        Farkas Ferenc (1785-1844) Jogász, főleg gazdasági (Sáfárkodó magyar gazda, 1841 ) és filozofáló cikkeket írt a korabeli folyóirat- okba. Feltűnést keltett egy új búvárharang feltalálásával, amelyet Bécsben mutatott be. Hírnevét ennek a találmánynak köszönhette.
        
        Bartha Mór (1831-1912) Tizenhét évesen a szabadságharc katonája: Kossuth megbízásából futárként ő kézbesítette Görgey fővezéri kinevezését. Teológiai tanulmányainak elvégzése után ta- nár, lelkész. 1898-1900 között a Debrecen című függetlenségi lap szerkesztője. (Ady ebben az időben volt a lap munkatársa.)
        
        Illyés Bálint (1835-1910) Költő, egyházi író. Teológiai tanulmányainak elvégzése után tanár, majd református lelkész lett. 1887-től több cikluson keresztül - függetlenségi és 48-as program- mal - országgyűlési képviselő. Több verskötete és prédikációs gyűjteménye jelent meg.
        
        Birta István (1878-1910) Református gimnáziumi tanár. Tanulmányait az Eötvös-kollégiumban végezte; tanított Kiskunhalason, Szatmáron és Debrecenben. Klasszika-filológiával foglalkozott, leghíresebb munkája Az Orestes-monda (1906). Sírja a fehérgyarmati régi temetőben található.
      

      
             

Borbély Szilárd József (Fehérgyarmat, 1963. november 1. – Debrecen, 2014. február 19.) József Attila-díjas magyar költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa (1998).
      

      

1988 óta a József Attila Kör tagja. 1989-ben kapott diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1989–2004 között a Magyar Írószövetség tagja volt. 1989–1992 között tanársegéd volt. 1989–1999 között, valamint 2010-től a Studia Litteraria szerkesztőség tagja. 1992–1995 között ugyanezen az egyetemen a régi magyar irodalomtörténeti tanszéken aspiránsként dolgozott. 1995–1998 között adjunktus volt. 1998 óta docens. 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi tagja. 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának tagja. 2005 óta a Szépírók Társaságának tagja. 2006–2009 között az Alföld folyóirat szerkesztőségi tagja volt. 2008 óta a MAOE tagja.
      

        
       

Nem Fehérgyarmaton születtek, de életük egy-egy jelentős szakasza a településhez köti az alábbi személyiségeket
      

       
                       

Boross Sándor (1891-1977) Költő, újságíró. 1920 és 37 között négy verseskötete jelent meg. Hosszabb ideig élt a településen, öregkora nagyobbik részét itt töltötte. Sírja az új temetőben talál- ható.

               

Tamás Aladár (1899-1992) Költő, író, szerkesztő, a 100% című folyóirat alapítója. Önéletrajzi könyvében megemlékezik Fehér- gyarmaton töltött gyermekkoráról.

               

Képes Géza (1909-1989) Költő, aki ugyancsak gyerekként töltött hosszabb időt a településen anyai nagyszüleinél. Az egykori élményeket idézi például a Fehérgyarmati kéklő szilvaerdők című verse.